2016. április 29., péntek

0. Levél - Kezdetek

Sziasztok! Tudom, hogy még egy nap lenne a blog nyitásáig, de mivel holnap nem leszek nagyon internet közelben ezért úgy döntöttem ma közzé teszem az első fejezetet, amit nem tudom, hogy nevezhetek- e prológusnak, ezért inkább nevezzük úgy, hogy 0. Levél. Megszeretném köszönni a 8 csodálatos feliratkozót ,el sem tudjátok képzelni mekkora löketet ad nekem az, hogy valakiket érdekel a blogom. Már rengeteg blognak nekikezdtem, de egyiket sem fejeztem be most mégis úgy érzem ez lesz az a blog, amit végig írok. Na de elég a hegyi beszédből. Remélem tetszeni fog nektek ez a bevezető rész. Kíváncsi vagyok a véleményetekre ezért remélem megosszátok velem gondolataitokat.
További szép napot! 
Puszi, Christina.
.................................................................................................................................................................
Michael Row
Tizenkilenc napja már, hogy semmit sem tudunk róla. A rendőrség mindent megtesz azért, hogy megtalálják, vagy, hogy egyáltalán valami nyomot találjanak és bizonyítani tudják, hogy még él… hogy semmi baja sincs, csak egyedüllétre volt szüksége. De semmi.  Minden egyes alkalomkor, amikor megcsörren a telefonom, abban reménykedem, hogy ő hív. Hogy még egyszer hallhatom a hangját, ami örökké boldogságot sugallt. Szükségem van, arra, hogy tudjam, jól van. Szükségem van arra, hogy újra lássam. Az ágyamon ülve már talán ezredszerre hívom fel Mr. Posey-t, hogy megtudjam, nincs- e valami hír Octavia felől. De mint eddig minden egyes alkalommal a rendőrtiszt, csak annyit mondott „Michael, sajnálom, de nincs”. Nagyon utáltam ezt hallani, ilyenkor úgy érzem, mintha már mindenki feladta volta a reményt és egyedül én lennék az, aki hisz abban, hogy visszajön. Vissza kell jönnie, hisz az ilyen fajtaviselkedés nem vall Octavia-ra. Soha nem ment el valahova úgy, hogy nekem legalább ne szóljon. Mindig elmondta mire készül és attól tartok, hogy valami nagy baj történt vele és segítségre van szüksége. Már megint este van, eltelt egy újabb nap és mi még mindig ugyanott tartunk, vagyis sehol. Már minden lehetséges helyet bejártam, ahol lehet és minden egyes olyan személyt felhívtam, aki talán tudhatja, hol van, de senki sem hallott felőle semmit. Már megint teljesen belemerültem a gondolataimba, amikor valaki csengetett az ajtónál. Gyorsan felpattantam, abban reménykedve, hogy Octavia jött vissza, de amikor kinyitottam az ajtót nem volt ott senki. Először azt gondoltam, hogy már megint valaki játssza az eszét és nincs jobb szórakozása, mint idegen emberek lakásába becsengetni, de ekkor pillantásom az ajtó előtt álló kis szőnyegre tévedt. Volt ott valami, egy kis doboz. Felvettem az ismeretlen tárgyat és még egyszer körbenéztem, hátha meglátom ki rakta ide ezt a dobozt, de senkit sem láttam a közelben. Lassan becsuktam magam mögött az ajtót és a szobám felé vettem az irányt. A kis ajándékot a kezembe tartva elgondolkodtam azon, mi is lehet benne. Talán egy bomba, ami majd felrobban és halálomat okozza. Talán anyám legújabb rendelése az internetes áruházból, vagy egyszerűen egy doboz, amiben nincs semmi. A szobámba felérve leültem az ágyra és egy pár percig csak néztem magam elé. Nem tudtam, hogy ki akarom-e nyitni én azt a dobozt. Nem éreztem magam késznek, hogy megtudjam mit is rejt. Mégis volt bennem egy óriási adag kíváncsiság, ami nem hagyott nyugodni, így egy ollóért nyúltam és szétvágtam a doboz tetejét. Apró kis fehér borítékok. Ennyi volt benne, egy adag kis fehér boríték, melyeket mikor jobban megfigyeltem láttam, hogy minden egyes darabon más szám van. A legelső borítékon egy nullás az utolsón pedig egy ötvenes díszelgett. Először csak csodáltam őket, mint amikor a kisgyerek új játékot kap, és nem tudja mit is kezdjen vele. Arra gondoltam, hogy a számoknak biztos jelentésük van, így a legelsőt, azt, amelyiken a nullás volt, kezembe vettem és lassan kibontottam. Lapok voltak benne, amik telis tele voltak írva. Ismertem ezt az írást, és amilyen gyorsan csak tudtam kiszedtem a lapot a borítékból és olvasni kezdtem.
       Kedves       Michael!
Én drága legjobb barátom, Michael! Úgy érzem, magyarázattal tartozom neked. El kell magyaráznom miért tettem ezt veled. Mindannyitokkal. Az a helyzet, hogy nincs arra lehetőségem, hogy pontosan leírjam, neked mit miért teszek, de annyit megígérek, hogy a levelek során erre te rájössz magadtól. A doboz, amit küldtem neked, a tizenkilencedik napon, ötven levelet tartalmaz. Minden egyes levélben megtudhatsz olyan dolgokat, amiket soha senkinek sem mondtam el. Sajnos még neked sem. És most ne haragudj rám, mert hidd el csak a te érdekedben nem tettem. Nem tehettem, mert azzal téged is bajba sodortalak volna. A levelek ötven napon keresztül fogják végigkísérni az életed. A levelekkel kapcsolatosan két főszabályt állítottam fel. Az első és talán legfontosabb az, hogy ezekről nem beszélhetsz senkinek, sem adhatod oda senkinek, még a rendőrségnek sem. Mert ha ezt megszeged, lehet, sőt biztos, hogy soha nem fogjuk újra látni egymást. A második szabály pedig, hogy egy nap csak egyetlen levelet nyithatsz ki és olvashatsz el. És igen, Michael tudom, hogy mennyire kíváncsi fajta vagy, de ezt most meg kell tenned értem. Meg kell ígérned, hogy betartod ezeket a dolgokat. Egyes levelekben rejtőzik egy kis meglepetés, míg másokban arra kérlek, hogy tegyél meg nekem valamit. Ezek nem lesznek nagy kérések, nekem mégis sokat jelentenek. Mint azt már a levél elején is mondtam sajnos nem tudom elmondani azt, hogy hol vagyok és hogy miért tűntem el ilyen hirtelen. De egyetlen dolgot elárulhatok. Ami talán erőt ad, ahhoz, hogy mindezt végig csináld ötven napon keresztül. Te nem látsz, nem tudod, hol vagyok, kivel, mit csinálok, de én tudom, te mit csinálsz. Akár hiszed, akár nem én minden lépésedet látom. És ezt ne úgy értsd, hogy a közeledben vagyok, mert sajnos nem lehetek, de ettől függetlenül mindig figyelem minden lépésed. És ezért is kérlek meg arra, hogy ne szegd meg a levelekhez fűzött szabályokat. Lassan itt lenne az ideje, hogy elbúcsúzzak tőled a mai napon. Nagyon szeretlek Michael. Az életemnél is jobban, ezt tudnod kell. És azt, amit most csinálok, mind értetek teszem.  Holnap újra itt leszek.
                                                                                                                                   Octavia.

Hirtelen fejeződött be. Nem voltam képes arra, hogy felfogjam azt, amint pár pillanattal ezelőtt olvastam. Octavia életben van. Csak erre tudok gondolni. Lassan visszacsúsztatom a papírt a borítékba és a dobozba helyezem. Igaza van, nagyon kíváncsi vagyok, mi lehet a hátra maradt levelekben. De nem nézhetem meg őket. A dobozt becsúsztatom az ágyam alá, én pedig percekig meredek a semmibe. Miért teszed ezt velem Octavia? Mi történhetett veled, amiért ilyen döntést kellett hoznod? És a legnagyobb kérdésem az, miért pont nekem írtad ezeket a leveleket?


7 megjegyzés:

  1. Szia!
    Személy szerint kicsit üresnek találtam a részt, mivel ezzel talán a fülszöveged hosszabbik változatát osztottad meg velünk és újat nem tudtál mutatni. Emellett van pár dolog amit nem értek mint például hogy naponta miért csak egy levél? ez számomra nem világos. A fejezet kicsit lehetne hosszabb amit figyelmedbe tudok még ajánlani. Mindezek ellenére a maga módján végül is jó a fejezet és kíváncsian várom a következő rész. ( Az alap történet nagyon tetszik, mivel egyedi és ez manapság nem igazán mondható el, hisz szerintem tapasztaltad már te is hogy szinte minden második blog amit megnyit az ember az 1D - s blog lessz aminek a sztorija szinte ugyan az szóval nálam ez plusz pont a blogodnak )
    Remélem ezt a kommentet nem veszed bántásnak mert nem abból a szándékból írtam.

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Először is szeretném megköszönni, hogy megosztottad velem a véleményedet erről a részről. Ahogy mondod ez a fülszöveg hosszabbik változata lett és úgy gondoltam, hogy ez kezdésnek pont jó lesz. A hosszával én sem vagyok megelégedve, ezen próbálok változtatni. És, hogy miért csak egy levél naponta, erre magyarázatot sajnos nem tudok adni így gondoltam el az elején és ezen már nem szerettem volna változtatni. Nagyon örülök annak, hogy maga az alap történet tetszik. És hidd el egyáltalán nem veszem bántásnak a kommented sőt nagyon örülök annak, hogy írtál.

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Nekem nagyon nagyon tetszett!
    Kifejezetten örülök, hogy nem volt cselekményekkel tele..
    Viszont, pont ottvoltak a fontos momentumok.. megtudtuk, a srác belső érzéseit. Imádtam, ahogyan átjött a feszült várakozás, ahogyan megosztottad velünk a levél tartalmát..
    Jól érzem, hogy valami misztikus szál van az egész mögött? - oké oké tudom ..majd idővel megtudom. :)
    Éés külön öröm, hogy egy nap csak egy levelet bonthat fel, hiszen véleményem szerint, ha többet bontana fel még rosszabb lenne, neki is.. egyszerre szakadnának a nyakába a dolgok...
    és így részletesebben nyomon követhetjük a történéseket..
    Nagyon nagyon várom a következő részt!

    Köszönöm, hogy olvashattam!

    Szia
    BezTina

    VálaszTörlés
  4. Drága, Christina!

    Ahogy elolvastam a történeted, már rögtön arra gondoltam, hogy vajon mi lesz a folytatás hiszen láttam benne valamit és látok is. Véleményem szerint az alapötleted jó, tetszik is, csak találtam egy-két hibát én is, amit szeretnék részletezni is!

    Az első, ami feltűnő volt a számomra, az nem más, mint a balra igazított sor. Személy szerint én jobban szeretem a sorkizárt tagolást, mert szerintem egy történetes blognál főképp számít ez, ugyanakkor szebbé is teszi az összképet. Aztán mikor elkezdtem olvasni, a következő dolog, amire felkaptam a figyelmem az a mondatok hosszúsága volt. Egyik mondat után jött a másik egy rövid idő múlva - szerintem próbáld a következő fejezetben jobban kifejteni a dolgokat és egy kicsit mutasd is be a szereplőket mondjuk egy-két mondattal elszórva (gondolok én itt az ilyesfajta mondatokra: "még mindig emlékszem barna hajának illatára és a kék szemére, amely minden érzését kifejezte"). Amit még rettenetesen hiányoltam az a bekezdések voltak. Próbáld tagolni a fejezeteket események, mozzanatok vagy akár érzelmek szerint is, mert ez még egy olyan aprócska trükk, amit ha alkalmazol, színesebbé teszi a szöveged. Ami nekem megint csak szemet szúrt az a levél formázása. Nagyon eltér a szövegtől, mondhatni nem illik oda. Szerintem jobb megoldás lenne, ha mondjuk idézetblokkba raknád a levelek tartalmát.

    Remélem tudtam segíteni neked egy-két apróságban és remélem, nem bántottalak meg semmivel sem!

    Puszil,
    Shay.

    VálaszTörlés
  5. U.I.: http://aboutourlove-story.blogspot.com/
    Bocsi, a link lemaradt! :)

    VálaszTörlés
  6. Szia!:)
    Érdekel a blogod, kíváncsi vagyok, hogy pontosan mi is lesz a levelekben, és hogy Octavia miért is tűnt el.
    Ez a rész tetszett nekem, bár egy kicsit rövid volt - de ez a kezdéseknél nem szokatlan.
    Remélem, minél előbb hozod a következő részt!:)

    Üdvözöl: Stella Shepherd

    VálaszTörlés

Szablon wykonała Sasame Ka z Zatracone Dusze
CREDITS
Model1 Model2 Texture1 Texture2 Texture3