2016. május 25., szerda

Eltűntem?!

Drága olvasóim! Úgy érzem magyarázattal tartozom nektek. Igen, azt ígértem nektek, hogy hamarosan érkezik a következő rész, de sajnos nem éppen úgy alakultak a dolgok ahogy azt én elterveztem. Először is az elmúlt napokban sőt hetekben alig voltam gépközelben. Hamarosan vagyis most pénteken lesz az angol nyelvvizsgám amire most teljes erőbedobással tanulnom kell, aztán itt van  az év végi hajtás és nyolcadikosként nem csak az éves médiámra kell gondolnom hanem a hamarosan megírandó vizsgáimra is. Nem tudom, hogy mikor tudom felrakni a következő rész, de arra kérlek titeket, hogy várjatok türelmesen, én mindent megteszek azért, hogy minél hamarabb olvasni tudjátok a történetem folytatását. Kérlek szurkoljatok, hogy sikerüljön a pénteki vizsgám. A következő frissítésig sziasztok.
(Nagyon köszönöm a díjakat, amint időm lesz kitöltöm őket)

2016. május 2., hétfő

Díj

Szabályok: 
  • Köszönd meg a díjat és tedd ki, kitől kaptad!
  • Olvasd el annak a blogját, akitől kaptad!
  • Írj tizenkét dolgot az illető blogjáról!
  • Írj tizenkét dolgot a saját blogodról!
  • Válaszolj a tizenkét kérdésre!
  • Tegyél fel tizenkét kérdést!
  • Kommentelj annak a blogján, akitől kaptad, hiszen mindenkinek jól esik a visszajelzés. Ez lehet kritika, vélemény, a lényeg, hogy építőjellegű legyen!
12 dolog Kol blogjáról:
1. A blog műfaja fantasy
2. A blog jelenleg 19 feliratkozóval rendelkezik.
3. Jelenleg négy fejezet található a blogon
4. A főszereplő fiú neve Will
5. Ha jól értettem a történet egy Thillune nevezetű bolygón játszódik
6. Lesznek haláljelenetek
7. Vannak a történetben halhatatlanok
8. Novellák is szerepelni fognak a blogon
9. Egy kevés szerelem is lesz a történetben
10. A karakterek kora nagyon változó
11.
12.

12 dolog az én blogomról:
1. Ez az első olyan blogom, amiben fontos szerepet játszik a fiú-lány barátság
2. A történet alapszála saját tapasztalatból és élményből inspirálódott
3. A történet egy fiú, Michael szemszögéből íródik
4. Az olvasóknak fel kell készülniük arra, hogy a történet vége nem biztos, hogy Happy End lesz.
5. Imádom ezt a történetet írni
6. Rengeteg inspirációt adnak a zenék, filmek, sorozatok
7. Úgy próbálom megírni ezt a történetet, hogy az érzelmeken legyen a legnagyobb hangsúly
8. Az 50 levél lesz a legfontosabb az egész történetben
9. Lesznek olyan részek amelyek egy-egy múltbeli eseményt mutatnak be
10. Hamarosan a blogon lesz egy zenék menüpont ahol minden fejezethez odaírom azokat a zenéket amiket írás közben hallgattam
11. A történet teljesen az én agyam szüleménye, remélem nincs még ilyen témájú blog
12. A blog trailer videója az én kezem munkája, csak úgy, mint a design is.

12 válasz:
  1. Miért a jelenlegi címet választottad a blogodnak?
    Amikor megfogalmazódott bennem, hogy a történet miről is fog szólni egyből tudtam, hogy ezt a címet fogom neki adni, mert szerintem egyszerű, nagyszerű és pontosan elmondja miről is szól a történet.
  2. Szoktál írással kapcsolatos cikkeket olvasni?
    Néha igen, mert úgy gondolom, hogy az ilyen cikkek nagyon sokat tudnak segíteni az íróknak. Főleg, hogyha az adott író még nagyon kezdő akkor ezek az irományok életmentőek tudnak lenni.
  3. Melyik az a tulajdonság, amelyikkel egy karakter le tud venni a lábadról? Mi az, amit a legjobban kedvelsz egy szereplőben?
    Én alapból imádom az úgymond "bad boy" karaktereket és a kicsit szarkasztikusabb, makacs szereplőket, mivel én is ilyen személyiséggel rendelkezem. Amit pedig a legjobban kedvelek egy szereplőben az a humor. Imádom ha egy karakter humoros és mosolyt tud csalni az arcomra.
  4. A saját történetedben ki a legellenszenvesebb számodra?
    Huh, hát ez egy eléggé nehéz kérdés, mivel próbálom úgy alakítani a karaktereimet, hogy mindenkit szeressek a maga módján, de ha egy szereplőt választanom kéne az mindenképp Octavia apja lenne.
  5. Inkább egy történetes blogot olvasol vagy személyes témájút?
    Attól függ milyen hangulatomban vagyok. Szeretem a történetes blogokat, mert amikor azokat olvasom  egy teljesen más világba csöppenek, de szeretem a személyes blogokat is, hisz eléggé érdekel más emberek véleménye bizonyos dolgokról.
  6. Mit gondolsz azokról, akik több történetet írnak párhuzamosan?
    Csodálom őket. Én is mindig több történetet próbálok írni egyszerre, de soha sem jön össze, mert a végén mindegyik történetet megunom és abbahagyom őket így több lesz a kár, mint a haszon.
  7. Szerinted mi lehet a legnagyobb buktató egy történetben? Hol rontják el a legtöbben?
    Szerintem a legtöbb blogger köztük én is a kivitelezésnél bukik el, mert ha valakinek van egy nagyon izgalmas és érdekes alapötlete, de amikor leül, hogy írjon meg egy adott fejezetet nem úgy alakítja a szálakat, ahogy kéne akkor az a történet lapos, sablonos és unalmas lesz egy szempillantás alatt.
  8. Mit teszel, ha egy lehúzó kritikát/megjegyzést kapsz?
    Először is elgondolkozok azon, hogy igaz-e valami abból, amit leírtak. Ha én úgy érzem, hogy nem és legtöbb esetben így vagyok,akkor hagyom az egészet és élem tovább az életem.
  9. Inkább a múltban, a jelenben vagy a jövőben játszódó történeteket szereted? Miért?
    A múltban és jelenben játszódó történeteket és talán azért, mert a múltunkat ismerjük és a jelenünket tudjuk ezáltal számomra élvezhetőbb lesz egy adott történet, mintha arról olvasnék, hogy mi lesz majd 100 év múlva. A jövő az számunkra a legnagyobb titok.
  10. Látva a sablonos történetek nagy népszerűségét, érezted már úgy, hogy te is sokkal több követőt érdemelnél?
    Én nem éreztem így,  mert én jelenleg már attól elvagyok olvadva, hogy 10 ember olvassa a blogomat, nem hogy még többet akarjak-
  11. Miért írsz? Mi motivál?
    Ez egy nagyon jó kérdés. Miért is írok, talán azért, mert kell egy olyan dolog az életben ami egy kicsit kitud perdíteni a mindennapi monoton életből és úgy gondolom, hogy ez a legtökéletesebb erre. És, hogy mi motivál, ezt egyetlen szóval megtudom mondani, az élet.
  12. Miért éri meg elkezdeni blogolni?
    Mert rengeteget fejlődhetsz rövid idő alatt, rengeteg új, csodálatos embert ismerhetsz meg és lehet végre egy olyan hobbid, ami egy teljesen más világba varázsol.

    12 kérdés:
    1. Miért kezdtél el írni?
    2. Melyik szereplőd szereted a legjobban?
    3. Mi motivál?
    4. Van blogger példaképed?
    5. Ha igen, ki?
    6. Szüleid, barátaid, rokonaid tudják, hogy írsz?
    7. Szeretnéd a későbbiekben kiadni valamelyik történeted?
    8. Mit gondolsz, ha egy más ember lennél olvasnád a saját blogod?
    9. Szoktál zenét hallgatni írás közben?
    10. Volt már olyan, hogy abba akartad hagyni az írást?
    11. Ha igen, miért?
    12. Van valami komolyabb célod az írással?

    Akiknek küldöm:
    1. Aurora M.
    2. Brooklyn Clementine Aleck
    3. Kanna-chan
    4. Shay
    5. Sofiaa Evans


    Köszönöm a díjat, Kol-nak.

2016. április 29., péntek

0. Levél - Kezdetek

Sziasztok! Tudom, hogy még egy nap lenne a blog nyitásáig, de mivel holnap nem leszek nagyon internet közelben ezért úgy döntöttem ma közzé teszem az első fejezetet, amit nem tudom, hogy nevezhetek- e prológusnak, ezért inkább nevezzük úgy, hogy 0. Levél. Megszeretném köszönni a 8 csodálatos feliratkozót ,el sem tudjátok képzelni mekkora löketet ad nekem az, hogy valakiket érdekel a blogom. Már rengeteg blognak nekikezdtem, de egyiket sem fejeztem be most mégis úgy érzem ez lesz az a blog, amit végig írok. Na de elég a hegyi beszédből. Remélem tetszeni fog nektek ez a bevezető rész. Kíváncsi vagyok a véleményetekre ezért remélem megosszátok velem gondolataitokat.
További szép napot! 
Puszi, Christina.
.................................................................................................................................................................
Michael Row
Tizenkilenc napja már, hogy semmit sem tudunk róla. A rendőrség mindent megtesz azért, hogy megtalálják, vagy, hogy egyáltalán valami nyomot találjanak és bizonyítani tudják, hogy még él… hogy semmi baja sincs, csak egyedüllétre volt szüksége. De semmi.  Minden egyes alkalomkor, amikor megcsörren a telefonom, abban reménykedem, hogy ő hív. Hogy még egyszer hallhatom a hangját, ami örökké boldogságot sugallt. Szükségem van, arra, hogy tudjam, jól van. Szükségem van arra, hogy újra lássam. Az ágyamon ülve már talán ezredszerre hívom fel Mr. Posey-t, hogy megtudjam, nincs- e valami hír Octavia felől. De mint eddig minden egyes alkalommal a rendőrtiszt, csak annyit mondott „Michael, sajnálom, de nincs”. Nagyon utáltam ezt hallani, ilyenkor úgy érzem, mintha már mindenki feladta volta a reményt és egyedül én lennék az, aki hisz abban, hogy visszajön. Vissza kell jönnie, hisz az ilyen fajtaviselkedés nem vall Octavia-ra. Soha nem ment el valahova úgy, hogy nekem legalább ne szóljon. Mindig elmondta mire készül és attól tartok, hogy valami nagy baj történt vele és segítségre van szüksége. Már megint este van, eltelt egy újabb nap és mi még mindig ugyanott tartunk, vagyis sehol. Már minden lehetséges helyet bejártam, ahol lehet és minden egyes olyan személyt felhívtam, aki talán tudhatja, hol van, de senki sem hallott felőle semmit. Már megint teljesen belemerültem a gondolataimba, amikor valaki csengetett az ajtónál. Gyorsan felpattantam, abban reménykedve, hogy Octavia jött vissza, de amikor kinyitottam az ajtót nem volt ott senki. Először azt gondoltam, hogy már megint valaki játssza az eszét és nincs jobb szórakozása, mint idegen emberek lakásába becsengetni, de ekkor pillantásom az ajtó előtt álló kis szőnyegre tévedt. Volt ott valami, egy kis doboz. Felvettem az ismeretlen tárgyat és még egyszer körbenéztem, hátha meglátom ki rakta ide ezt a dobozt, de senkit sem láttam a közelben. Lassan becsuktam magam mögött az ajtót és a szobám felé vettem az irányt. A kis ajándékot a kezembe tartva elgondolkodtam azon, mi is lehet benne. Talán egy bomba, ami majd felrobban és halálomat okozza. Talán anyám legújabb rendelése az internetes áruházból, vagy egyszerűen egy doboz, amiben nincs semmi. A szobámba felérve leültem az ágyra és egy pár percig csak néztem magam elé. Nem tudtam, hogy ki akarom-e nyitni én azt a dobozt. Nem éreztem magam késznek, hogy megtudjam mit is rejt. Mégis volt bennem egy óriási adag kíváncsiság, ami nem hagyott nyugodni, így egy ollóért nyúltam és szétvágtam a doboz tetejét. Apró kis fehér borítékok. Ennyi volt benne, egy adag kis fehér boríték, melyeket mikor jobban megfigyeltem láttam, hogy minden egyes darabon más szám van. A legelső borítékon egy nullás az utolsón pedig egy ötvenes díszelgett. Először csak csodáltam őket, mint amikor a kisgyerek új játékot kap, és nem tudja mit is kezdjen vele. Arra gondoltam, hogy a számoknak biztos jelentésük van, így a legelsőt, azt, amelyiken a nullás volt, kezembe vettem és lassan kibontottam. Lapok voltak benne, amik telis tele voltak írva. Ismertem ezt az írást, és amilyen gyorsan csak tudtam kiszedtem a lapot a borítékból és olvasni kezdtem.
       Kedves       Michael!
Én drága legjobb barátom, Michael! Úgy érzem, magyarázattal tartozom neked. El kell magyaráznom miért tettem ezt veled. Mindannyitokkal. Az a helyzet, hogy nincs arra lehetőségem, hogy pontosan leírjam, neked mit miért teszek, de annyit megígérek, hogy a levelek során erre te rájössz magadtól. A doboz, amit küldtem neked, a tizenkilencedik napon, ötven levelet tartalmaz. Minden egyes levélben megtudhatsz olyan dolgokat, amiket soha senkinek sem mondtam el. Sajnos még neked sem. És most ne haragudj rám, mert hidd el csak a te érdekedben nem tettem. Nem tehettem, mert azzal téged is bajba sodortalak volna. A levelek ötven napon keresztül fogják végigkísérni az életed. A levelekkel kapcsolatosan két főszabályt állítottam fel. Az első és talán legfontosabb az, hogy ezekről nem beszélhetsz senkinek, sem adhatod oda senkinek, még a rendőrségnek sem. Mert ha ezt megszeged, lehet, sőt biztos, hogy soha nem fogjuk újra látni egymást. A második szabály pedig, hogy egy nap csak egyetlen levelet nyithatsz ki és olvashatsz el. És igen, Michael tudom, hogy mennyire kíváncsi fajta vagy, de ezt most meg kell tenned értem. Meg kell ígérned, hogy betartod ezeket a dolgokat. Egyes levelekben rejtőzik egy kis meglepetés, míg másokban arra kérlek, hogy tegyél meg nekem valamit. Ezek nem lesznek nagy kérések, nekem mégis sokat jelentenek. Mint azt már a levél elején is mondtam sajnos nem tudom elmondani azt, hogy hol vagyok és hogy miért tűntem el ilyen hirtelen. De egyetlen dolgot elárulhatok. Ami talán erőt ad, ahhoz, hogy mindezt végig csináld ötven napon keresztül. Te nem látsz, nem tudod, hol vagyok, kivel, mit csinálok, de én tudom, te mit csinálsz. Akár hiszed, akár nem én minden lépésedet látom. És ezt ne úgy értsd, hogy a közeledben vagyok, mert sajnos nem lehetek, de ettől függetlenül mindig figyelem minden lépésed. És ezért is kérlek meg arra, hogy ne szegd meg a levelekhez fűzött szabályokat. Lassan itt lenne az ideje, hogy elbúcsúzzak tőled a mai napon. Nagyon szeretlek Michael. Az életemnél is jobban, ezt tudnod kell. És azt, amit most csinálok, mind értetek teszem.  Holnap újra itt leszek.
                                                                                                                                   Octavia.

Hirtelen fejeződött be. Nem voltam képes arra, hogy felfogjam azt, amint pár pillanattal ezelőtt olvastam. Octavia életben van. Csak erre tudok gondolni. Lassan visszacsúsztatom a papírt a borítékba és a dobozba helyezem. Igaza van, nagyon kíváncsi vagyok, mi lehet a hátra maradt levelekben. De nem nézhetem meg őket. A dobozt becsúsztatom az ágyam alá, én pedig percekig meredek a semmibe. Miért teszed ezt velem Octavia? Mi történhetett veled, amiért ilyen döntést kellett hoznod? És a legnagyobb kérdésem az, miért pont nekem írtad ezeket a leveleket?


2016. április 25., hétfő

Nyitás

2016. ÁPRILIS 30.

A változás jogát fenntartom
Rövid részlet:
Tizenkilenc napja már, hogy semmit sem tudunk róla. A rendőrség mindent megtesz azért, hogy megtalálják, vagy, hogy egyáltalán valami nyomot találjanak és bizonyítani tudják, hogy még él… hogy semmi baja sincs, csak egyedüllétre volt szüksége. De semmi.  Minden egyes alkalomkor, amikor megcsörren a telefonom, abban reménykedem, hogy ő hív. Hogy még egyszer hallhatom a hangját, ami örökké boldogságot sugallt. Szükségem van, arra, hogy tudjam, jól van. Szükségem van arra, hogy újra lássam.
Szablon wykonała Sasame Ka z Zatracone Dusze
CREDITS
Model1 Model2 Texture1 Texture2 Texture3